Katona Ágnes humán-erőforrás menedzsment- és fejlesztési tanácsadó élményei a bezártságról.

Partnereink nagy részét valamilyen módon érinti a jelenlegi koronavírusos helyzet. Többségük részben vagy teljesen otthonról dolgozik, most Katona Ágnest, az SZBT Development Kft. tanácsadóját faggattuk ki: hogyan éli meg az otthoni munkavégzést két kisgyermek mellett.

Miután közel 20 évig vállalati oldalon, sokszor nemzetközi feladatkörben dolgoztam, a csapattól távol történő munkavégzés nem újdonság számomra. Jellemzően heti 2-3 napot dolgoztam itthonról vagy külföldről, így menedzselve a feladatokat és a segítve a munkatársak munkáját. Másfél évvel ezelőtt váltottam a vállalati oldalról a szolgáltatói oldalra. A rugalmasság itt is jellemző, hiszen igazodunk az ügyfeleink igényéhez, vannak napok, mikor kora reggeltől késő estig úton vagyunk tréninget tartva, és van, mikor csöndben az irodában dolgozunk a háttérmunkákon.

Mindig jól be tudtam osztani a munkám és a családi életem, így nagy meglepetésekre nem számítottam, mikor beköszöntött a jelenlegi koronavírusos helyzet.

A kezdetek
Az alapfelállás a következő: van két waldorfos gyermekem, egyikük 7 éves fiú, a másikuk 8 éves lány, emellett a férjem ugyanúgy bejár dolgozni, míg én itthonról dolgozom napi 6 órában és tanítom a gyerekeket.

Március elején-közepén, amikor már számítani lehetett rá, hogy változások jönnek, lélekben felkészültem rá (vagyis azt hittem, hogy felkészültem), hogy átmenetileg az otthonunk lesz a bázis: munkahely, iskola és otthon egyben. A pénteki iskolabezárásról szóló bejelentést követően a hétvégén rögtön kialakítottunk az egyik szobában egy kis tantermet, hogy jól elkülönüljön a többi helyiségtől, legyen egy érezhető vonal a játék és a tanulás között. Nos, lelövöm a poént, ezt csak kb. 1-2 hétig használtuk.

Akkor még nem lehetett látni és kiszámítani, hogy a munkáink egyes területeit hogyan érintik a változások, volt éppen folyamatban coaching, amit online folytattunk és egyes partnerek telefonos támogatása sem állt meg.

Nagyobb lett a rend az életemben
Az első pillanatnyi döbbenetet a munkahelyen felváltotta a cselekvési terv és cselekvés: elhatároztuk, hogy inkább „túlkommunikálunk”, mintsem zavarok alakuljanak ki, és a személyes megbeszélések rendjét átalakítottuk skype-telefon-messenger platformos hívásokra. A szokásosnál hirtelen több lett így a meeting, mivel amikor egy irodában, egy légtérben végezzük együtt a munkát, akkor szavak nélkül, egy-egy pillantásból is értjük egymást. Ezeket a pillantásokat napindító, napzáró, heti fejlesztő, heti marketing stb. megbeszélésre váltottuk.

Mivel a helyzet a munkánk egyik frontján átmenetileg csökkenést, míg a másik területen extrém növekedést produkált, gyorsan átrendeztük a belső erőforrásainkat is. Amit az első hetekben nagyon nehezen éltem meg, az az volt, hogy helyén kezeljem, hogy hol szükséges TÉNYLEG az én munkám, és milyen feladatokat kell elengedni vagy megosztani.

Az otthonunkban viszont sosem látott rend uralkodik: végre van idő mindent elpakolni a helyére, nincs sietség iskolába, edzésre. Olyan ritmusokat tanulnak a gyerekek, ami az élet normális része egyébként. Együtt eszünk, van idő asztali áldásra, több a saját készítésű főtt vagy sütött étel, sütemény.

S bár az „itthoni tanteremben tanulás” végül nem valósult meg, sikerült egy jó napi ritmust kialakítani: 7:30-8:30 között tanulunk együtt barátokkal skype-on, ilyenkor azok a részeket gyakoroljuk, amiben kevés vagy nincs újdonság. Ami úgymond új anyag, azt munka után, a kora délutáni csöndben vesszük elő. Mivel a két gyerek nem egy osztályba jár, nyilván alkalmazkodunk a két tanító eltérő ritmusához.

És nem is én lennék, ha nem vezetném excel táblázatban, hogy melyik témakörben hol tartunk. Mentségemre szóljon, hogy így bátrabban engedek el dolgokat és merem lazábban kezelni, ha egy nap nem sikerül olyan „jól”.

Összezárt a csapat minden fronton
Megbízható munkatársak vesznek körül és jó fejek a gyerekeim, a férjem, így ezen a fronton nem ért nagy meglepetés.

A munkahelyi csapat összezárt a téma körül, nem panaszkodunk, vagy ha igen, viccelünk saját magunkon – ha valamelyikünknél nagyobb a stressz, akkor kivesz egy nap szabadságot és regenerálódik. Cserébe nagy hatékonysággal haladnak a feladatok, a partnereink visszajelzése is abszolút pozitív, miközben rengeteg új és plusz feladat hárul ránk a helyzetből fakadóan.

A munka terén nagyon hiányzik a személyes találkozás élménye, a tréningeken adott és kapott energia, a személyes coachingon megszokott jó hangulat.

S bár az elején igen nehéz volt beállítani a helyes mértékeket és az összhangot a munka-tanulás-család hármasa között, mostanra belejöttem ebbe is. Tudatos szüneteket iktatok be, amelyek a benti apró kis beszélgetéseket helyettesítik. Ha olyan munkát végzek, ami összpontosítást igényel, akkor „Ne zavarj” üzemmódra állítom a telefonom, így hamarabb végzek.

Új élmények
Olyan feladatokban is kipróbálhattam magam az elmúlt hetekben, melyeket nagyon régen vagy még sosem láttam el, ezek inspirálóan hatottak rám.

Itthon végre megépült a magaságyás (na jó, itt csak az ötlet az enyém, a kivitelezés nagy része a férjemé volt), 500 téglát is régen pakoltam már le kisteherautóról. A gyerekekkel együtt kertészkedés óriási élmény, ráadásul friss levegőn lehetünk közben.

Valahogy úgy alakult, hogy eddig csak a gyerekek néztek tévét, mesét, együtt nem szoktunk tévézni. Mostanában viszont vasárnap este egy showműsort közösen megnézünk, mivel nem kell extra korán kelni.

Összességében sokat tanultam az elmúlt hetekben és a korábbi meggyőződéseim közül is erősödött egynéhány:
Muszáj őszintének lenni, főleg magunkkal, így elkerülhető egy csomó kellemetlenség.

A kevesebb néha több, engedni kell a saját elvárásainkból és a mások elvárásainak sem kell mindenáron megfelelni, így jut idő minden olyan dologra, ami ténylegesen számít.
A fegyelmezett hozzáállás többet segít, mint a motiváció: korán kelünk, így nem csúszik el a napunk, megtervezzük a napunkat, és a hétvégén sokat alszunk, pihenünk.

Nincs olyan, hogy túlkommunikálás. A helyes és jól időzített kommunikáció kulcsfontosságú.

Köszönjük Ágnes, hogy megosztottad velünk az élményeidet, és a tapasztalataidat.