Imposztor szindróma – több, mint önbizalomhiány

Mikor felkelsz reggel és áttekinted a napi programodat, akkor legtöbbször vagy ürességet látsz vagy zsúfolt, szinte teljesíthetetlen feladatokat. Előbbi esetben, ha csak egy pici ambíciód is van, nyugtalaníthat, hogy nem használod ki a szabadidőd adta lehetőségeket, így nem fogsz tudni egyről a kettőre lépni az életben, míg utóbbi esetben már a fogmosás közben is azon aggódsz, hogy fogsz tudni helytállni a tennivalók erdejében. Mi most ezzel az eshetőséggel foglalkozunk és megmutatjuk Neked, hogy mi is az a nyugtalanító érzés, ami nap, mint nap rád tör és nem tudsz szabadulni tőle.

Imposztor szindróma - a láthatatlan ellenfél

Ez az az érzés, ami nem egyszerűen önbizalomhiány, hanem annál jóval több és kellemetlenebb állapot. Sokszor hangoztatják, hogy ne foglalkozz senkivel és semmivel, csak önmagadnak akarj megfelelni és akkor minden rendben lesz. Igen ám, de mi van, ha pont ez nem sikerül? Bármilyen sikeres is vagy, bármit is sikerül elérned, a túlzott akarás átcsap egyfajta állandó elégedetlenségbe magaddal szemben. Képzeld el, hogy elhatározod célként, hogy lefutsz 5 km-t, de amikor jó tempóban haladva már csak 100 méterre van a vége, akkor valaki azt a fránya célvonalat odébb viszi még további 5 kilométerrel. Mivel nagyon kemény fából faragtak Te tovább mész töretlen lelkesedéssel, és ismét megpillantod a célt, ám ekkor ugyanaz a személy megfogja és ismét messzebb teszi a vonalat. A legnagyobb baj az, hogy nem látod ki az, aki szórakozik veled…

Vedd le az álarcát!

Segítünk beazonosítani, hogy ki is az, aki folyamatosan kibabrál Veled és mindig megugorhatatlan magasságokba teszi a lécet. Bizony, Te magad! Az Imposztor szindróma valóban sokszor láthatatlan, amennyiben észreveszed, hogy egy-egy elért siker után mások megveregetik a hátadat, viszont legbelül el sem hiszed, hogy sikerült valamit elérned, és Te inkább a szerencse számlájára írod, hogy sikeres vagy, akkor valami gond van. További jelként foghatod fel, ha képes vagy összeroppani egy-egy kritikán, ha a főnököd kiigazít valami apróságban, már a világ összedőlését vizionálod és a kirúgástól rettegsz. Ha már a félelemnél tartunk, arra is érdemes figyelned, hogy mennyire tudsz szünetet tartani két feladat között, képes vagy e örülni egy profin megcsinált munka után, vagy még szinte be sem fejezted, de már a következő előtted álló nehézségek stresszelnek legbelül.
A hangsúly azon van, hogy nem csak bizonytalan vagy abban, hogy megfelelsz e az adott kívánalmaknak, képes vagy e teljesíteni a kiszabott feladatokat, hanem biztos vagy abban, hogy nem tudod megcsinálni, 100 %-ig meg vagy győződve arról, hogy nem vagy képes megfelelni az elvárásoknak.

Jó, jó, de mit tehetek?

Amennyiben ezeket a jeleket érzékeled, elképzelhető, hogy az imposztor szindróma nehézségeivel állsz szemben. Nem kell kétségbe esned, hiszen napjainkban elég gyakori “betegségről” van szó, így a leküzdésének eszközeit tekintve is jelentős tapasztalatok állnak a rendelkezésünkre. Célszerű először is elfogadnod, hogy ez van, ezt kell megoldani! Kezdő lépésként dokumentálj minden mérföldkövet a munkád során, ami a fejlődésedet mutatja, így mikor kissé elbizonytalanodsz, csak előveszed a feljegyzést és látni fogod, hogy igenis eredményes és fejlődő tendenciát mutat a pályád. A munkanap végén gondolj vissza a dicsérő és elismerő szavakra és igenis nyomatékosítsd magadban, hogy ezeket az őszinte szavakat csakis a saját akaratodnak, teljesítményednek köszönhetően kaptad. A legnagyobbak is hibázhatnak, jó ha ezt is a fejedbe vésed, hiszen senki nem tévedhetetlen, így ha a közeljövőben elkövetsz egy-két pontatlanságot, akkor könnyebben túl fogod tenni magad rajta, még ha kritikát is kapsz érte esetleg. Hidd el, az Imposztor szindróma lehet, hogy nehezen beazonosítható, de korántsem leküzdhetetlen ellenfél!

További hasznos tartalmakat ide kattintva olvashatsz a blogunkon.